2016. január 2., szombat

Karácsonyra, magamnak

Egy fonalboltos ruhatára szerencsétlen esetben olyan, mint a fodrász frizurája, a cipész cipője. Mert éppen önmagára nincs ideje. Kiszolgálja az egész család, az ismerősök, rokonok, akár idegenek igényeit, a szebbnél-szebb kötött-horgolt holmikkal, de neki nincs egy szép pulcsija, sálja, amit felvehetne.

Az egyik 2016-os kívánságom az volt, hogy átalakíthassam a ruhatáramat. Rémesen elnyűttek, unalmasak a kínai tucatholmik a szekrényemben, nincs kedvem felvenni őket. Nincs bennük egyediség, nem derül belőlük ki, hogy ki vagyok én. Ha azokat hordom, beleveszek a tömegbe, ami ugyanezeket a göncöket viseli.

Nem haboztam hát tovább, belevágtam! A ruhatár összeállításának legfőbb szempontja a kevesebb több elve. Minőségi, drágább alapanyagú fonalakból, és/vagy igényes, haladó szintű mintákkal, formákkal megalkotott, kevesebb holmi. Ez a cél.

Munkálkodásom első darabja máris elkészült.



Fonal: a Fibranatura kézzel festett fonala a Bamboo Bloom (amire lassan másfél éve csorgattam a nyálam)
Összetétel: 45% bambusz, 45% gyapjú, 10% akril
Anyagszükséglet: 20 dkg
Tűméret: 6-os körkötő
Minta: lustakötés (színén és visszáján is csak sima szemekkel kötöttem)
Munkaóra: 10-15 óra


Tapasztalatok a munka során:

Eleve pozitívan álltam ehhez a fonalhoz, mert nagyon régóta vágytam rá. Picit szokatlan kötés közben a váltakozó vastagság, de a hatos tű nagyjából megfelel a vékonyabb és a vastagabb részekhez is. A vékonyabbnál nem lett nagyon lyukacsos, a vastagabbnál pedig csak egy picit kellett lazábbra hagynom a szemet. (Kis odafigyelést igényel.) A színei lenyűgözőek, az összhatás nagyon rusztikus. Az elkészült baktus puha lett, egyáltalán nem szúr. A bambusz szálak fényesek, a gyapjús részek kidudorodnak és enyhén bolyhosak.
Nem kell cifra minta hozzá, nem is tűri ez a fonal. A legegyszerűbb sima kötés éppen elegendő, azzal mutat a legszebben.